Nagymányok, Vörösmarty u. 24.
Nagymányok a Mecsek északi oldalán, a Völgységi kistérségben helyezkedik el. A török pusztítás után elnéptelenedett településre 1722-ben Németország középső területeiről (Hessen, Fulda) érkeztek katolikus vallású földművesek és mesteremberek. Ez a nemzetiségi múlt máig is jelentős mértékben határozza meg Nagymányok képét, kultúráját. Ma a lakosság 40-50 %-a rendelkezik sváb ősökkel.
A német nemzetiség néprajzi anyagait 1976-ban kezdték el gyűjteni a helyi hagyományőrzők, a Glück Auf Egyesület tagjai. A gyűjtemény 2008-ban került a mai, végleges helyére.
A tájház céljára felújított lakóházat Stenger József építette az 1880-as évek végén, a hagyományos sváb stílusjegyeket követve.
A nagymányoki németek tárgyi emlékeit, lakáskörülményeit, használati eszközeit bemutató kiállítás négy helyiségből áll (tisztaszoba, konyha, lakószoba, kamra). A bemutatott tárgyak többsége a 20. század első felében paraszti sorban élt lakosság életkörülményeit reprezentálja.
Az épülethez tartozó présházban és fészerben a látogatók kiszolgálásához szükséges közösségi terek és foglalkoztató kaptak helyet.
A tájház tulajdonosa és üzemeltetője a Nagymányoki Német Nemzetiségi Önkormányzat. A gyűjteményi anyag (közel 1500 leltári tétel) a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum nyilvántartásában szerepel.
A Magyarországi Tájházak Szövetsége 2012-ben az "Év Tájháza" díjjal tüntette ki a Nagymányoki Tájházat.
A tájház előzetes egyeztetés alapján bármikor látogatható.
